A Magyar Cserkészszövetség munkatársat keres az alábbi helyre: A 2012-es Nemzeti Nagytábor Programiroda vezetője Felettese: NNT12 programvezető Helyettese: NNT12 Programiroda vezető helyettes Helyettesíti: NNT12 programvezető-t, annak felhatalmazása alapján
A(z) "NNT’12 Programiroda vezetőt keresünk" című cikk itt folytatódik »
Miközben Magyarországon tél van: hó, jég, sötétség, addig a a Föld másik féltekén a nap hétágra süt, meleg van, a természet üde zöld és bizony a magyar cserkész jó kedvűen táborozik. Hogy hol is van ez? Meglátogattuk a Dél-Amerikai Jubi tábort, melyet 2011. január 6-ától 16.-áig rendeznek Brazíliában. Jöttek magyar cserkészek: Argentínából, Németországból, Észak-Amerikából, Chiléből, [...]
A(z) "Dél-amerikai Jubitábor 2011" című cikk itt folytatódik »
Két bátor ausztrál vándorcserkész, Adam Kirkpatrick és Stephen Warren-Smith (mindketten az Ausztrál Cserkészszövetség tagjai), nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy kiteker a dzsemborira. Sőt, hagyományos kerékpár helyett ők a fekvő biciklihez, az ún. rekumbenshez nyúltak. A fiúk jelenleg 45 napnál, és kb. 4250 kilométernél járnak! (Itt szeretném megemlíteni, hogy a 2007-es Dzsemboricsapat Kerékpáros Alakulata összesen [...]
A(z) "Fekvő biciklivel a Dzsemborira" című cikk itt folytatódik »
Se nem itt, se nem ott. Valahogy így éreznek azok, akik nyugaton, emigráns közösségben nevelkedtek. Pigniczky Réka Inkubátor című dokumentumfilmje pedig róluk szól. Arról, hogy milyen kettős identitással élni, és hogy hogy lehet valakinek egyszerre két hazája: az egyik ahol él, a másik, ahonnan a családjának menekülnie kellett. A decemberi Cserkészklub témája az Inkubátor című [...]
Téli pótlás, 2. rész. Albert beszámolója a bukoveli, ötfős terepszemléző, próba-csapatsíelésről.
Karácsony előtt robogtunk ki 2 napra Ukrajnába, hogy a dec. 18-án megnyitott Bukovel síterepét feltérképezzük egy későbbi nagyobb létszámú sítúra számára.
Az utazás:
December 20. vasárnap reggel 7-kor terveztük indulni, de a reggeli hófúvásban némileg több időbe telt a síboxba, meg a kocsiba bepakolni. A lányok a kapualjba húzódva teáztak míg a 3 fiú kint az elemekkel küzdött. Egy órás csúszással, 8-ra sikerült elindulnunk.
A terv az volt, hogy az autópályán (M3) meg sem állunk, hogy mihamarabb átérjünk a határon, hogy a kárpátaljai rosszabb utakon még világosban eljussunk Kőrösmezőig a szállásunkig. Sajnos jó pár dolog közbeszólt. Autópálya ide vagy oda, 5 centis hó állt rajta, max. 100-zal lehetett haladni. Nyíregyházára pedig még egy kisebb székelykaput vittünk, amit ki kellett tenni, ahol persze elcsábultunk a kaput fogadó kismama frissen sütött gofrijának… Továbbinduláskor jött a meglepetés. A sebváltót csak 5-ösbe lehetett betenni. Aztán néha a 3-as is ment. Én jobban megijedtem, mint az utasok, hiszen vasárnap délben szerelőt találni nem lett volna egyszerű. Aztán némi kuplungszag és 10-20 kilométer szenvedés, és szerelők tanácsa után telefonálás után megszületett az elmélet: a gofrizás alatt a mínusz 15 fokban befagyhatott a sebváltó fogalmam sincsen milyen rúdjánál az úton alulról felvert hó, és amiatt csak 5-ösbe lehetett leginkább be(vissza)tenni hisz az autópályán végig abban volt, abba az állásba nem kerülhetett sok hó. Azért ez ott a jég ellenében két kézzel be-berángatva egy-egy alsóbb fokozatba nem volt ennyire egyértelmű, de a határnál rendesebben alánéztünk, és egy seprűnyéllel levertük a jeges havat a rúd útjából, és lám megjavult.
Hétvégén (péntektől vasárnapig) zajlott a Lázár Ervin Cserkészraj (Pókbangó-Szürkemarha-Menyét-Ribizli) valamint a BIK raj egy részének téli tábora Nagybörzsönyben. Pénteken és szombat délelőtt nehezen elviselhető, esős idejük volt, aztán erős napsütést kaptak, épp a kirándulás közepén. Kálmánnal, Milánnal, Boldival meglátogattuk őket – illetve időszűke és sietségünk miatt csak a Menyét őrsöt, akiknél rövid szertartás keretében Boldi átadta az őrsvezetőséget Gergőnek (aki mellett egy darabig Barna lesz társvezető). Az alábbi képek az átadás után készültek.
Megjártuk a Börzsönyt, kirándultunk, játszottunk, filmet néztünk, tüzet csiholtunk, de leginkább jeget törtünk a patakban. 
Mindezt megörökítettük képeken is.
Igen, igen tényleg ígértem, hogy írok:-)
Az augusztust Spanyolhonban töltöttem, de nem ám családi nyaralás volt Barcelonaban, se bulizás a Balear-szigeteken, hanem egy igen régi, a keresztény világ második legnagyobb zarandokútját jártam végig. Az El-Camino 880km, de bárki bármekkora részt mehet belőle, már 100km gyaloglás után teljes bucsú nyerhető Santiagoban. Lehet részletekben csinálni, lehet egybe, korra, nemre, vallásra és minden másra nézve bárki elindulhat az úton.
Annyi megkötés van,hogy vagy biciklivel vagy hátasállaton, vagy gyalog (mint a legtöbben) tedd meg az utadat.És persze van sok iratlan pici szabály is…
A kinttöltött közel egy hónapról beszéltem röviden azoknak akik eljöttek az Izlandos közös beszámolóra.Sokmindenre volt idő, sokmindenre pedig nem jutott idő, bárki akit érdekel a zarándoklat közlebbről, annak szívesen mesélek vagy olvassa el a blogomban írtakat.
Végezteül már csak annyi, hogy mindenkinek szívesen ajánlom az utat, nagyon sokat fejlődhet az ember, és ízletőül fogadjátok szeretettel ezt a kis képes összeállítást! (képeket Csóka Saci és jómagam készítettük, a filmet Saci húga Zsófi rakta nekünk össze)
Október 24-től néhány napot a Zemplénben töltöttem informális körülmények közt, és mivel közel volt, egész véletlenül befújt a szél az egykori hétforrási tábor (2004, Telkibánya mellett, Kassán is voltunk, utána Tátra volt, vízhordás zöld kétkerekűvel, rekordlétszám a kisbuszban stb.) helyszínére is. A rétet nemrég felszánthatták, ettől eltekintve pont olyan, mint régen. Csatolok néhány fotót.
Ez itt a rét a táborhely bejáratától nézve. Ott messze a padoknál lehetett reggelizni. Még elfértünk. (nagyjából)
A(z) "A hétforrási táborhely 2009 őszén" című cikk itt folytatódik »
Feltehetően még mindig szellőztetik a szárított hal jellegzetes illatát a pasaréti nagyteremből, de ez csupán annyit jelent, hogy sikeres bemutatót tartottunk hétvégén (szombaton); Zita, Boldi és én (Barna) Izlandról, illetve Öcsi a spanyolországi El Camino zarándoklatról, melynek keretében 800 km-et gyalogolt nyáron (erről pár kísérő szó keretében egy hangulatvideót is publikál majd ehelyen, legalábbis erősen bíztattam, hogy publikáljon). Rendesen megtelt a terem, köszönjük is mindenkinek, aki eljött. Alább Bíró Boldi fotója tekinthető meg.
A(z) "El Camino, Izland-Roverway 2009 – beszámolókat tartottunk" című cikk itt folytatódik »
