Önmagunk értelmezése egész életen át tartó folyamat. Sosem tudhatjuk igazán, hogy milyen meglepetéseket okozunk magunknak a jövőben. Vannak azonban olyan támpontjaink, olyan alapbeállítottságaink, amelyek segítségével élünk a világban, és meghatározzuk magunka, mintegy közelítő definíció. Egyik minden bizonnyal hovatartozásunk, nemzeti öntudatunk.
Magyarországi magyarként magyarnak lenni sok helyzetben szerintem nehezebb, vagy legalábbis a magyarság kifejeződése nehezebb, mint egy külföldi magyarnak, mivel ott sokkal erősebb lehet az öntudat, mivel nem alap, hogy ott az emberek magyarok.
Az est folyamán megtekintett Inkubátor című film nagyon érdekesen, szokatlan szempontból és megérintő módon mutat be egy ilyen helyzetet. A filmben amerikai magyarokról (Magyarországról kivándorolt szülők leszármazottjai) és az ő közös életükről, magyarságmegtapasztalásukról hallhattunk. Példaértékű az a kitartás, amellyel megtartják identitásukat. Minekünk megvan az egyéniségünk és maradjon meg a mi egyéniségünk és azt ne próbálja senki elvenni tőlünk hallhatjuk a filmben. Konkrétan nem akarja senki elvenni tőlük a magyarságukat, de a közegben a beolvadás könnyebb út lenne. Ennek ellenére vannak, akik ápolva őseik hagyományait, akár a cserkészetben, akár bármilyen már ünnep, megemlékezés révén Amerikában magyarként érzik magunkat otthon.
Jó lenne, ha mi is mindenkor azt éreznénk, és aszerint cselekednénk, amit a következő filmből idézett mondat sugall:
Mi itt élünk és itt csináljuk meg az otthonunkat. Mi itthon vagyunk.
Jó munkálkodást ehhez mindnyájunknak!
Újhelyi Zsigmond
stj
Írj véleményt
Ha már volt egy korábban elfogadott hozzászólásod, úgy ugyanazzal a névvel és e-mail címmel a későbbiekben szabadon írhatsz; de az első hozzászólást egy adminisztrátornak el kell fogadnia. Kis türelmed kérjük!