Az idei év első cserkészklubját Szegeden a IV. Cserkészkonferencia (2010. november 19-20.) továbbgondolására szenteltük. Ez azért történt, mert akik részt vettek a konferencián közülünk, úgy gondolták, hogy érdemes lenne megint/tovább közösen morfondírozni az egyes témákról.
Cserkészek vagyunk egyenruhában, vagy anélkül, minden körülmények között igyekszünk megvalósítani életünkben a cserkészet szellemiségét, értékeit. Kétségtelen azonban, hogy ebben segíthetnek a külsőségek. Én, Újhelyi Zsigmondként lehet, hogy átmegyek valamilyen helyzetben a piroson, de ha cserkészingben vagyok, akkor külső szemlélő számára bizonyos, hogy a cserkészetet képviselem, abban a helyzetben azonosíthatnak a cserkészettel. Azt viszont senki nem szeretné, hogy miattam általánosítva azt mondhassák, hogy a cserkészek átmennek a piroson A cserkészet (tudatos) életmód és a tudatosításban segít bennünket a külsőnk környezetünk.
Cserkészként elfogadunk szabályokat, amelyeket feljebbvalóink határoznak meg számunkra. Az alkohol kapcsán könnyebb azt ellenőrizni, hogy ne legyen fogyasztás, mint azt, hogy mindenki mértékkel tegye ezt. Persze minden helyzet más, de egy irányt általánosságban is illenék képviselni. A semmit könnyebb megtartani, mint a mértéket, de vajon ez életszerű-e, vajon nem esünk-e ezáltal a ló túloldalára. Ha pedig szabályt sértünk, akkor is elveszíthetjük a hitelünket, mivel (szubjektíven valószínűleg átgondolva és megalapozva, de mégis) magasabb szintű elvárásokkal fordulunk szembe.
Nem cserkészrendezvényen vezetőként mi a teendő, ha fiatal cserkésztestvérünket látjuk? Tiltsuk neki, társuljunk hozzá, vagy legyünk közömbösek? A vezető mindig vezető, de néha talán jobb, hogy ha csak kísér, hogy a kísért személy önmaga nevelésével segítve ugyan, egyre előrébb haladjon.
A nagy eszmefuttatásban megéheztünk, ezért mindenki rendelt magának egy kis bendőnyugtatót, amely pizza formájában érkezett meg. 
Nem egyszerű ezen témákról objektíven beszélni, mivel bizonyos szinten mindnyájan érintettek vagyunk. A klub végére nem mondom, hogy elértünk egy konkrét célhoz, bizonyosság kimondásához, de úgy érzem, hogy a többiek által adott szempontokkal mindenki gazdagodhatott, az együtt gondolkodással pedig talán mélyülhettünk Olyan életet érdemes élni, amiért érdemes meghalni.
Újhelyi Zsigmond
stj
Írj véleményt
Ha már volt egy korábban elfogadott hozzászólásod, úgy ugyanazzal a névvel és e-mail címmel a későbbiekben szabadon írhatsz; de az első hozzászólást egy adminisztrátornak el kell fogadnia. Kis türelmed kérjük!